|
||||||||||||||||||
| FullText | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| [...]
í t é l e t e t: A Legfelsobb Bíróság az elsofokú biróság részitéletét íteletként bírálva felul - megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kotelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek jogi képviseloje pénztaraba - 15 napon felul 15,150.000 (Tizenotmillió-egyszázotvenezer) forint elso- és masodfokú perkoltséget. A felperes a felmerult koltsegeit maga viseli. I n d o k o 1 á s: A peres felek, valamint az amerikai VALSAN cég közott 1990. oszétol tárgyalások folytak egyrészt arról, hogy a felperes milyen feltételek mellett cserélné ki az alperes szovjet gyártmányú Tupoljev TU-154-es repülogépeiben a nem megfelelo hatásfokkal müködo hajtómuveket a felperes által gyártott FRATT JT 8D-219-es motorokkal (áthajtómuvezés); másrészt arról, hogy az alperes által vásárolandó szélestörzsu repülogépekhez a felperes szállítaná a PW 4000-es sorozatú motorokat. A felek az alperes meglévó szovjet gyártmányú repülogépeinek az áthajtómuvezésével kapcsolatos tárgyalásaikról 1990. december 4-én szándéklevelet írtak alá. Ebben azt a szándékukat fejezték ki - minden kötelezettség vallalása nélkül -, hogy a nyilatkozatban foglaltaknak megfeleloen végleges megállapodást fognak aláírni. Ebben a szándéknyilatkozatban a felperes a végleges megállapodás aláírását - többek között - attól is függóvé tette, hogy az alperes elfogadjae a felperesnek az 1990. november 9-én kelt támogatási ajánlatát, amely szerint az alperes az általa megvásárolandó szélestörzsu repülogépekbe a felperestol vásárol PW 4000 sorozatú motort. A felperes 1990. december 14-i keltezéssel két vételtámogatási ajánlatot adott át az alperesnek, azzal a cél'al, hogy elosegítse az alperes által fixen megrendelt két darab és opcióval lekötött 1 db új felperesi motorokkal felszerelt repülogép, valamint egy rixen megrendelt és egy opcióval lekötött felperesi tartalékmotor megvásárlását. Ezek a támogatási ajánlatok az 1990. november 9-én kelt ajánlat helyébe léptek, azt teljes egészében hatálytalanították. Mind a két ajánlat hivatkozott a PW 4000 sorozatú motorra vonatkozó jótállási tervet tartalmazó függelékre. Az egyik ajánlat arra az esetre szólt, ha az alperes PW 4056 motorokkal felszerelt 767-200 ER repülogépet vásárol, a másik pedig arra az esetre szólt, ha az alperes uj PW 4152 vagy 4156-A lökhajtásos rendszereivel hajtott A 310-300-as repülogépet vásarol. Az alperes ugyanis ebben az idóben két repülogépet gyártó céggel tárgyalt és még nem döntötte el, hogy melyik cégtol és milyen tipusú szélestörzsu repülogépet vásárol. A támogató ajánlatok a felperes által gyártott motorok, illetve lökhajtásos rendszerek választása érdekében pénzügyi (kölcsön nyújtåsa) támogatást, motorgaranciákat, termékfenntartási szolgáltatásokat és szervízszolgálatot tartalmaztak. Az ajánlatokat a felperes 1990. december 21-ig tartotta fenn, azzal a kikötéssel, hogy az alperes elfogadó nyilatkozatának a hatálya Magyarország és az Egyesült Allamok kormányának megfelelo hozzájárulásától függ. Mindkét támogatási ajánlat Y pontja a vételi megállapodásokat tartalmazta. A támogató ajánlatokon pontosan meg volt jelölve, hogy annak elfogadása esetén azt az alperesnek hol kell aláirnia. Az alperes egyik támogató ajánlatot sem írta alá, de 1990. december 21-én a felperes megbizottjának személyes jelenlétében - aki ekkor az 1990. december 14-i a PW 4056 motorokra vonatkozó ajánlatot kiterjesztette a PW 4060 motorra is - a vele történt megbeszélés alapján, közösen fogalmazott levelet küldött telex útján a felperesi cég alelnökének, és ebben arról értesítette, hogy - muszaki és gazdaságossági értékelés alapján, figyelemmel a pénzügyi támogatásra is - az új szélestörzsu repülogépflottájának motorjául a PW 4000 motort választotta. Közölte azt is, hogy örömmel néz elébe a PW-vel való együttmüködésüknek, különösen a TU-154-es gépek új motorral való felszerelése terén, valamint, hogy a jelen elfogadó nyilatkozat mindenben az 1990. december 14-i keletu PW motor ajánlatban foglalt feltételeken alapul. Egyben kérte a felperest, hogy ezt az információt kezelje mindaddig szigorúan bizalmasan, amig készen nem állnak a közös nyilvános bejelentés megtételére. Ezt követoen a felek 1991. február elején szóban tárgyaltak, s ezen tárgyalásukra utalva a felperes 1991. február ll-én levelet intézett az alpereshez. Ebben közölte, hogy 65.000 USA dollár hirdetési költségvetés 'hozzá lesz adva' az aláírási pótlékhoz és segítségét ajánlotta fel a hajtómukarbantartó partner kiválasztásához, valamint együttmüködését a vonalkarbantartási alkatrészpool létrehozásában. Közölte azt is, hogy Budapestre jön és folytatják a megbeszélést a TU-154 repülogépek áthajtómuvezése tárgyában és véglegesítik a PW 4000 szerzódést. Ezt követoen az alperes 1991. március 25-én írásban közölte a felperessel, hogy nem választják a PW 4000-es szériájú motort, a Boeing 767-es repülogép számára. Erre a felperes még ezen a napon kifejtette azt az álláspontját, hogy az alperes határozottan és visszavonhatatlanul elkötelezte magát amellett, hogy az új 767 repülogépet PW 4000 hajtómuvel vásárolja meg és kérte, hogy az alperes kötelezettségének haladéktalanul tegyen eleget és értesítse a Boeing céget arról, hogy a PW 4000 hajtómuvet választotta és erról nyilvános közleményt adjon ki. Az alperes eltéro álláspontja folytán ettol elzárkózott. A felperes 1991. július 23-án keresettel fordult a bírósághoz, a keresetében annak megállapitását kérte, hogy 1990. december 21-én a felek között a szerzodés érvényesen létrejött, és annak rendelkezéseit az alperes megszegte, továbbá, hogy az alperes köteles a szerzodéses kötelezettségét teljesíteni, kérte továbbá a perköltség megítélését is. Elóadta, hogy az alperes 1990. december 21én kelt nyilatozatával a felperes 1990. december 14-én kelt szerzódéses ajánlatát elfogadta, s ezzel érvényes, kötelezó erejú és jogi úton érvényesítheto szerzódés jött létre az ajánlatban írt PW 4056 hajtómuvek és tartalékhajtómuvek eladására és megvásárlására. Alláspontja szerint az 1990. december 14-én kelt ajánlat mindenben megfelel az 1987. évi 20. tvr-tel kihirdetett az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerzódéseiról szóló Bécsben 1980. április 11. napján kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 14. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak, s az ajánlat elfogadásával a szerzodés érvényesen létrejött. Az ajánlat ugyanis pontosan meghatározza az árut és annak mennyiségét, továbbá olyan adatokat tartalmaz, amelynek alapján az ár porltosan meghatározható. Annak a körülménynek, hogy az alperes az elfogadó nyilatkozatában a PW 4000 szériáról beszél, azért nincs jelentósége, mert az ajánlatban szerepló hajtómúvek mind e#be a szériába tartoznak és az ajánlat pontosan megjelölte a szérián belül is a hajtómuvek számát. +ppen az alperes kívánsága alapján került sor arra, hogy a felperes üzleti meghatalmazottja az 1990. december 14-én kelt ajánlatot kiterjesztette a PW 4060 tipusú hajtómure és módosították a motor karbantartási költséggarancia tervét. Az ajánlat biztosította az alperesnek, hogy a repülógép tipusát a két lehetoségbol szabadon válassza ki és értelemszerúen azt az ajánlatot kell elfogadottnak tekinteni a kettó közül, amelyik a kiválasztott repülogép tipusának megfelel. Az ajánlat alapján a mennyiség is megállapítható, mert az is attól függ, hogy az alperes kettó vagy három repülógépet vásárol. Az ár is meghatározott, mert költségszámítással az is pontosan megállapítható. Az alperes a perbeli hajtómuveknek a muszaki tulajdonságait is ismerte, a motor specifikációt és az igényelt további szükséges tájékoztatást is megkapta, erre utal is az elfogadó nyilatkozatában. Késobb a per során azon költségei megfizetesere is kérte kötelezni az alperest, amelyek az alperes által - a jelen perrel összefüggésben - indított tényfeltárási (discovçry) eljárással kapcsolatban merültek fel, ennek összegét 64.816,20 USA dollárban jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem ismerte el, hogy a perbeli hajtómuvekre szerzodést kötött volna a felperessel. Alláspontja szerint a felperes 1990. Allaspontja szerint a felperes 1990. december 14-én kelt támogató ajánlatai tartalmuknál fogva nem tekinthetok szerzodéses ajánlatnak, mert azok nem tartalmazzák azokat az adatokat, amelyeket az Egyezmény 14. cikkének (1) bekezdése elóír. Az 1990. december 14-én kelt támogató ajánlatok nem azonosítják megfeleloen azokat az árukat, azaz a konkrét hajtómúvek valamelyikét, amelyek a szerzodés tárgyát képezhetik és amelyeket a felperesnek szállítani kellene. A mennyiség meghatározása sem felel meg az Egyezmény 14. cikke (l) bekezdése elóírásainak és egyáltalán nem jelöli meg a beépítesre kerülo hajtómúvek árát. A PW 4056 sorozatú tartalékmotor ára ugyanis nem azonos a PW 4056 sorozatú árával és a PW 4056 sorozatú motor ára sem azonos a PW 4000 sorozatú motor árával. Az un. árképzési formula csak akkor lenne alkalmazható, ha a konkrét hajtómuveknek a szerzódéskötés idópontjában meghatározott alapárát megjelölték volna. A felperes által adott adatok szerint az alapárat is kalkulálni kellene, de ehhez sem állnak rendelkezésre az adatok, mert a felperes a saját árindexét nem jelölte meg. A hajtómúveknek nincs általános piaci ára, ezért ezt sem lehet irányadónak tekinteni. Tekintettel arra, hogy a repülóqépgyártónak az alperes, a felperesnek pedig a repülogépgyártó fizetné a hajtómúveket, ezért sem mellózhetó az ár pontos ismerete, ezt ugyanis össze kell hangolni a repülógépgyártó által adott pénzügyi, fizetési feltételekkel. Alláspontja szerint a perbeli vitás ajánlat az Egyezmény idézett cikkét helyesen értelmezve azért sem minosül ajánlatnak, mert nem fejezi ki a felperesnek azt a szándékát, hogy elfogadása esetén magát kötelezettségben állónak tekinti. Ezt bizonyítja az is, hogy a felperes az 1991. február 11-én kelt levelében is a szerzódés véglegesítésérol ír és nem utalta át az 1 millió USA dollár összegu aláírási prémiumot sem. Ez a vevo szerzodéskötési jutaléka, abban az esetben, ha az ajánlat elfogadása határidóben megtörténik. Utalt arra is, hogy a felperes a szerzodés létrejöttét feltételekhez kötötte, és az elfogadó nyilatkozatot sem az amerikai, sem a magyar kormány nem hagyta jóvá. Az alperesi álláspont szerint - amennyiben a felperesi ajánlat megfelelt volna az Egyezmény által támasztott követelményeknek -, abban az esetben sem jött volna létre a szerzodés, mert az alperes 1990. december 21-én kelt levelét nem lehet elfogadásnak minósíteni. Ez a levél ugyanis csak általános megfogalmazásban utal a hajtómu családra és egy egészen új ellenjavallatnak minosítheto feltételt is szabott, amikor a nyilatkozatát a TU-154 repülógépflotta áthajtómúvezésére alapozta. Az elsófokú bíróság a felek nyilatkozatai, az 1990. december 14-én kelt felperesi támogató ajánlatok, az alperes 1990. december 21-én kelt levele, a felperes 1991. február ll-én kelt levele és a PW 4000 muszaki táblázata (13. sz. melléklet), az 1984. januárban kibocsátott és 1987. áprilisban módosított felperesi szervizpolitika hiteles magyar nyelvú fordítása, az 1990. december 14-én kelt jótállási terv a PW 4000-es motorokhoz magyar nyelvú fordítása, valamint a becsatolt levelek és egyéb okiratok tartalmának mérlegelésével megállapított tényállás alapján részítéletet hozott. Ennek rendelkezo részében megállapította, hogy a felek között a felperes 1990. december 14-i ajánlata és az alperes 1990. december 21-i elfogadó nyilatkozata, valamint az 1990. december 16-a és 21-e között folytatott tárgyalások és a becsatolt dokumentumok alapján szerzódés jött létre. A jogvita eldöntésénél a felek egyezo nyilatkozata alapján az 1987. évi 20. tvr-tel kihirdetett az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerzódésérol szóló Bécsben 1980. évi április 11. napján kelt Egyezmény rendelkezéseit alkalmazta. Ezen Egyezmény 14. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek figyelembevételével azt állapította meg, hogy a felperes 1990. December 14-én kelt ajánlatai meghatározottak, mert megjelölték az árut és értelemszeruen meghatározták a mennyiséget és az árat is. Az áru megjelöléssel kapcsolatban arra utal az elsofokú bíróság, hogy a repülogép tipusának az eldöntésével (1990. december 29.) egyértelmuvé vált a felsorolt tipusokból a szerzodés tárgyát képezo tipus. Az áru mennyisége is pontosan meghatározható annak ismeretében, hogy az alperes hány repülogépet vásárol. Az árat pedig minden tipusra pontosan közli az ajánlat. Az a körülmény, hogy az alperes választhatta ki az ajánlat alapján a hajtómuvet - attól függoen, hogy melyik repülogépet választja ''egyoldalú hatalmasságot' jelentett az alperes számára. Az alperes 1991. december 21-én kelt nyilatkozatát az elsofokú bíróság az ajánlat elfogadásának tekintette. Ezt azzal indokolta, hogy a nyilatkozat mindenben az 1990. december 14-i keletu P and W motorajánlatban foglaltakon alapul. Nem fogadta el az alperesnek az Egyezmény 19. cikkének (1) bekezdésében foglaltakra utalását, mert álláspontja szerint az alperesi nyilatkozat nem tartalmaz olyan adatot, amelyet az Egyezmény ezen cikke (1) bekezdésében meghatároz. Az ajánlat azon kitételének, hogy az alperes nyilatkozatának a hatálya függ Magyarország és az Egyesült Allamok kormányának megfelelo hozzájárulásától, az elsofokú bíróság álláspontja szerint azért nincs jelentosége, mert az Egyezmény ilyen nevesített feltételeket nem tartalmaz. Egyébként pedig az alperes olyan önálló vállalat, amely a döntéseit maga hozza meg, és ezek nem függenek az alapító szervek hozzájárulásától. A vitatott kikötés helyes értelmezése szerint a felperes nem az alperes elfogadó nyilatkozatának hatályát tette függové az idézett feltételtol, hanem a szerzodés felperes részérol történó teljesítését, tehát a kikötés 'bonto feltételnek' tekintendo. Az elsófokú bíróság a felperes 1991. február ll-én kelt felperesi levelének azon kitételével kapcsolatban, amelyben a TU-154 repülogépek áthajtómuvezésére és a PW 4000 szerzodés véglegesítésére vonatkozik, azt az álláspontját fejtette ki, hogy a levél egész tartalmát értelmezve nem lehet kétséges, hogy a felperes már létrejött szerzodés utólagos kiegészítésérol írt. Az ítélet indokolása szerint az elsofokú bíróság a felperesnek a megállapításra irányuló kereseti kérelmét azért bírálta el részítéletben, mert a felperes kártérítési igényt is elóterjesztett - amely a tényfeltárási (discovery) eljárással felmerült felperesi ügyvédi költséget foglalja magában -, s így a kártérítési igény és a perköltség tárgyában az eljárást tovább folytatja. Ezen részítélet ellen az alperes felleb#ezett és elsodlegesen az elsofokú bíróság részítéletének a megváltoztatását és a felperes keresetének az elu+asítását kérte. Másodlagos kérelmében - arra az esetre, ha bizonyítás kiegészítése szükséges - azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsofokú részítéletet helyezze hatályon kivül és utasítsa az elsofokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. A fellebbezésében eljárásjogi szempontból azt sérelmezte, hogy az elsofokú bíróság részítéletet hozott. Alláspontja szerint ezzel az elsofokú biróság a Pp. 215. -ában foglaltakat megsértette, mert a kereseti kérelmen túlterjeszkedett. A felperes perköltség igényét nem lehet a perbeli esetben a per fotárgyának tekinteni, mert az járulékos kérdés és a per fotárgyában hozott döntés mellett a perköltség viselése kérdésében is döntenie kell. Alláspontja szerint a felperes kártérítési igényt nem terjesztett eló. A fellebbezése további részében sérelmezte, hogy az elsófokú bíróság a felperes 1990. december 14-én kelt nyilatkozatait szerzodés megkötésére irányuló olyan ajánlatnak minósítette, amely tartalmában mindenben megfelel az Egyezmény 14. cikke (1) bekezdésében írt követelményeknek. Ezzel kapcsolatban az elsofokú eljárásban kifejtett érdemi védekezése megismétlésén túlmenóen nivatkozott az Egyezmény 8. cikke (1) bekezdéseben foglaltakra. Alláspontja szerint a felperes vitás ajánlatai, azok tartalmát helyesen értelmezve nem végleges kötelezettségre irányuló szándékot fejeznek ki, hanem azt feltételezik, hogy a késóbbiekben még az alperes kezdeményezésére végleges szerzodéskötésre kerülhet sor. Ez következik abból, hogy a vitás ajánlatokban a felperes az általános ismertetot követoen különbözo hitelek nyújtásáról szól. A hitel nyújtását pedig ahhoz a feltételhez kötötte, hogy arra csak akkor kerülhet sor, ha megkapta az alperes írásbeli értesítését arról, hogy feladott egy fix és feltétel nélküli megrendelést a repülógépre és a tartalékmotorra. Vagyis a vitás ajánlatok legfeljebb elószerzodes megkötésére irányultak. Ennek az értelmezésnek a helyességét igazolja - az alperes szerint - a felperes 1991. február ll-én kelt levele is, amelyben a PW 4000 szerzodés véglegesítésérol és a TU-154es repülogépek áthajtómuvezésére irányuló tárgyalások folytatásáról beszél. Ezen támogató nyilatkozatok alapján mivel azok nem minosülnek a szerzodés megkötésére irányuló ajánlatnak - akkor sem jött volna létre az r adásvételi szerzodés a perbeli hajtómuvekre, ha azokat az alperes elfogadta volna. Az alperes azonban elfogadó nyilatkozatot nem tett, a vitás ajánlatokat nem írta alá, ez nem volt szándékában - ebben az idoben még nem döntött abban a kérdésben, hogy milyen repülogépeket vásárol és egyes moszaki-gazdaságossági kérdésekben folytatták a felperessel a tárgyalásokat. Nem állapodtak meg az alkatrészellátás biztosításáról és a hajtómukarbantartó hálózat kiépítésérol sem. Enélkül pedig egyetlen légitársaság sem vásárol hajtómuvet. Az alperesi levél éppen ezért külön került megfogalmazásra - a felperes kérésére. Ezen levél kiállításának, aláírásának és az aláíráson kinyilvánított alperesi szándéknak a feltárására tanúként kérte kihallgatni - szükség esetén - a tárgyaláson részt vevó személyeket. Az alperes részéról részt vevo személyektól nyilatkozatot is becsatolt, amellyel a level megírásának a körülményeit, az alperes szándékát kívánta bizonyítani. [...] Foglalkozott a fellebbezésében az alperes a perben alkalmazandó anyagi jogszabályokkal is. AZ Egyezmény mellett utalt a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 7. -ában foglaltakra, s ebbol levezette a nemzetközi magánjog belföldi alkalmazásának korlátait. Az alperes a fellebbezési tárgyaláson sérelmezte azt is, hogy az elsofokú bíróság nem adott helyt a perköltségbiztosíték letétbe helyezésére irányuló kérelmének és vitatta, hogy a megállapítási keresetindításnak megvoltak az eljárásjogi feltételei. A felperes fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elo, amely az elsofokú ítélet helybenhagyására irányult. Ebben a felperes lényegében megismételte az elsofokú eljárásban kifejtett álláspontját, amely szerint 1990. december 14-én olyan szerzodéskötésre irányuló ajánlatokat adott át az alperesnek, amely tartalmában megfelelt az Egyezmény eloírásainak és rendelkezett mindazon további dokumentumokkal, amelyekkel az Egyezmény valamennyi követelményének eleget tett. Ezeket a dokumentumokat a tárgyalásaik során átadták az alperesnek és ezek tartalma az ajánlat idoközbeni módosulása ellenére nem változott. Utalt arra is, hogy a felperesnek nem kellett engedélyt beszerezni a perbeli szerzodés megkötéséhez, az engedélyt a hajtómuvek tényleges exportjához kellett kérnie az amerikai szövetségi hatóságtól, erre azonban a teljesítési határidore tekintettel boséges idó állt a rendelkezésére. Ahhoz pedig, hogy az alperesnek a hajtómuszériára vonatkozó technikai adatokat adjon át, rendelkezett engedellyel. [...] A fellebbezés alapos. A másodfokú bíróság a per eddigi összes adata - különös figyelemmel az 1990. december 4-én kelt szándéknyilatkozatban, az 1990. december 14-én kelt két ajánlatban, az alperes 1990. december 21-én kelt levelében foglaltakra - és a felperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján az elsofokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint módosítja, illetve kiegészíti. A peres felek között 1990. oszétol folytak tárgyalások egyrészt arról, hogy a felperes cserélné ki az alperes szovjet gyártmányú TUPOLJEV TU-154-es repülogépeiben a hajtómuveket, másrészt arról, hogy az alperes a megvételre kerüló szélestörzsú repülogépeibe a felperestol vásárolná a hajtómuveket. A felperes 1990. november 9-én támogatási ajánlatokat küldött az alperesnek a szélestörzsu repülogépeknek a felperes által gyártott hajtómuvekkel történo felszereléséhez. Az áthajtómuvezéssel kapcsolatos tárgyalásaikról pedig 1990. december 4-én szándéklevelet (emlékeztetot) írtak alá. Ebben a felek rögzítették (8.b. pont), hogy a végleges szerzodés töhbek között attól függ, hogy az alperes elfogadja-e a felperes 1990. november 9-én kelt támogatási ajánlatai egyikét, azaz hogy az új szélestörzsu repülógépekhez a PW 4000 sorozatú hajtómuvet választja-e. Ha az alperes ezt nem fogadná el, úgy a felperes fenntartotta magának a jogot, hogy a TUPOLJEV áthajtómuvezési programra nézve tett szándéknyilatkozatát amelyet egyébként minden kötelezettségvállalas nélkül írtak alá - felülvizsgálja. Az áthajtómuvezési program és a repülogéphajtomuvek értékesítése közötti szoros kapcsolatot bizonyitja a fentieken kivül az alperes 1990. december 21-i nyilatkozata es a felperes 1991. február 11-i levele. A felperes 1990. december 14-én két különálló ajánlatot tett az alperesnek arra az esetre, ha az alperes a Boeing vagy az Airbus tipusú repülogép mellett dönt. Ezek az ajánlatok az 1990. november 9-én kelt ajánlatokat hatálytalanitották és azok helyébe léptek. Az 1990. december 14-én kelt Boeing repülogépvásárlás esetére szóló vételtámogatási ajánlatban a felperes a PW 4000 sorozatú hajtómuvek közül - az 1990. december 21-én történt módosítást is figyelembe véve - két motort (hajtómuvet) - a PW 4056-os és a PW 4060-as számut - jelölt meg, amelyek közül az ajánlat Y.l. pontjai szerint az alperesnek kellett választania, a választásáról a repülogépgyártót értesítenie kellett. Az Y.2. pontban a felperes vállalta, hogy a repülogépgyártóval kötött külön szerzodés szerint adja el a hajtómúveket (motorokat) az alperesnek. Ezen ajánlatában a felperes a fixen megrendelt új PW 4056 tartalékmotor egység-alapárát - amely 1989. decemberétol az értékállandósági számítás szerint emelkedhet - 5,847.675 USA dollárban jelölte meg. A módosított ajánlat a PW 4060as számú motor, illetve tartalékmotor alapárát nem tartalmazta. A másik ugyanezen a napon kelt és az Airbus repülogépvásárlás esetére szóló támogató javaslat a PW 4000-es sorozatú hatjómuvek közül szám szerint két - PW 4152-es vagy PW 4156-os - lökhaitásos rendszert es tartalékmotort jelölte meg, amelyek közül az alperesnek az ajánlat Y. 1. és 2. pontja szerint választania, s a választásáról a repülogépgyártót az ajánlat elfogadásakor azonnal értesítenie kellett. Az Y.2. pont alapján a felperes vállalta, hogy a repülogépgyártóval kötött külön szerzodés szerint adja el a szám szerint megjelölt lökhajtásos rendszereket az alperesnek. Ezen ajánlatban a felperes az új PW 4152-es tartalékmotor alap-egységárát 5,552.675 USA dollárban, az új PW 4156/A tartalékmotorét 5,847.675 USA dollárban jelölte meg azzal, hogy az 1989. decemberétol értékállandósítva. Mindkét ajánlat Y.4. pontja szerint az ajánlat elfogadásával az alperesnek azonnal fix és .feltetel nélküli megrendelést kellett feladnia az ajánlatokban megjelölt sorozatszámú tartalékmotorra. Az Airbus repülogép választására szóló -ajánlatban feltüntetett lökhajtásos rendszer a hajtómuvet (motort), egyéb alkatrészeket és a gondolát is magában foglalja, míg a hajtómu csak a motort jelenti, ezért a lökhajtásos rendszer ára nem azonos a hajtómu (motor) árával. Az ajánlat egyik lökhajtásos renszer árát sem tartalmazta. Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárásban is abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az áruk nemzetközi adásvételérol szóló Bécsi Egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése alapján értelmezve a felek nyilatkozatait, a felperes 1990. december 14-én kelt ajánlatai megfelelnek-e az Egyezmény 14. cikke (1) bekezdésében írt feltételeknek és az alperes 1990. december 21-én kelt nyilatkozata elfogadásnak minosül-e. Az Egyezmény 14. cikke (1) bekezdése szerint egy vagy több meghatározott személyhez címzett, szerzodéskötésre irányuló javaslat akkor minosül ajánlatnak, ha kelloen meghatározott és jelzi az ajánlattevonek azt a szándékát, hogy elfogadása esetén magát kötelezettségben állónak tekinti. A javaslat akkor minosül kelloen meghatározottnak, ha megjelöli az _rut és kifejezetten vagy értelemszeruen megállapítja a mennyiséget és az árat, vagy rendelkezéseket tartalmaz ezek meghatározására. Ez azt jelenti, hogy az Egyezmény a ajánlat lényeges feltételének tekinti a szolgáltatás tárgyának (árunak), mennyiségének és az árának a meghatározását. A rendelkezésre álló bizonyítékok és a felek nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy a felperes ugyanarra az ügyletre két párhuzamos ajánlatot tett 1990. december 14én, attól függoen, hogy az alperes a Boeing vagy az Airbus repülógépet választja. A Boeing repülogép választása esetére vonatkozó ajálatan belul azonos szériához tartozó, de ezen belül két különbözo tipusú (PW 4056 és PW 4060) hajtómuvet jelölt meg. ez az ajánlat a PW 4060 motor alapárát nem tartalmazza. Az Airbus repülogép választása esetére szóló ajánlataban a felperes két különbözo tipusú - azonos szériához tartozó lökhajtásos rendszert (PW 4152 és PW 4156 A) és két különbözo tipusú tartalékmotort (PW 4152 és PW 4156 A) jelölte meg. A lökhajtásos rendszerek alapárát az ajánlat nem tartalmazta, csupán a tartalékmotorokét, annak ellenére, hogy e két alkotórész sem muszakilag, sem árban nem azonos. Alap-egységár hiányában az értékállandósági számításnak nincsen jelentosége. Az ár az Eqyezmény 55. cikke alapján sem állapítható meg, mert a hajtómúrendszernek nincsen piaci ára. A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azt az álláspontját, hogy a lökhajtásos rendszerek árára nem kellett ajánlatot tennie, mert ezek árát a repülogépgyártó cég felé számlázta volna, amely azt a repülogép árába beépíti. Az ajánlatok szerint ugyanis (Y.2. pont) mind a hajtómúveket, mind a lökhajtásos rendszereket, mind a tartalékmotorokat az alperes vette volna a felperestol, tehát vevoként a felperes az alperessel került volna szerzodéses kapcsolatba. Vagyis a perbeli két ajánlat nemcsak a tartalékmotorok, hanem a beépítésre kerülo hajtómuvek és lökhajtásos rendszerek adásvételére is irányult. Ezért az Egyezmény 14. cikke alapján a felperesnek a perbeli párhuzamos és vagylagos ajánlatában a választásra felajánlott minden árunak - hajtómuveknek és lökhajtásos rendszernek - az árát, az ár megállapításához szükséges rendelkezéseket közölnie kellett volna az alperessel . [...] |